anya, ne haragudj, de amikor először megláttalak téged, én azt hittem, neked szalmából van - mondta lányom és megsimogatta a hajam.

majdnem egy év telt el, azóta, hogy találkoztunk, és hónapok óta felmerül, hogy varrjak egy másik szemet a félszemű nyuszira, amit csaba kapott egy karácsonyra félszeműen, de csak szóba került, hogy talán kéne, aztán a  beavatkozás előtt mindig visszakérte, mert ez a…

Fontos kérdések kommentben, hosszú választ érdemel:  "Nagyokat sóhajtozom mindkét gyerek mondatain, nem is tudom mit tennék a helyedben. Számomra Te szinte tökéletes vagy ,ezért is olvasom a blogot. Olyan bölcsek a picik, mégis ,az nem várható el lassan lassan tőlük hogy csak ti…

-figyelj, szandi, megeszem ezt a szem gabonapelyhet és meghalok.-igazibóóóóól?-nem. sajnos.-káááár...-jó lenne egyszer próbából meghalni. csak nehogy a gyerekotthonban ébredjek fel megint, mint már egyszer...   én a parkból pont odalátok a hegyre, mindig meg is nézem, csaba is…

szandra: sírtam éjszaka, mert hiányzik piripócs...csaba: nekem is hiányzik a gyerekotthon... hiába mondja az óvónéni, hogy felejtsem már el, én nem fogom soha elfelejteni! és szandra se fogja soha elfelejteni piripócsot, mert neki meg az volt a magányélete...

"anyaaaa, anyaaaa..." kiabál csaba éjszaka, "mi a baj, csabikám?" kérdezem, és meglep, hogy még nem alszik, "az a baj, hogy szeretlek..." én is csak nehezen értem meg őt, de őt mégis könyebb, szandrában annyiminden beszorul még, csaba okosan mondja, és pontosan, csak bele kell,…

a kínai óvodástárs elment 6 hétre kínába, hazajött, és érthető, hogy érzékenyebb lett a másságra, üldögélt szandra mellett, én a harisnyahúzásban segítettem neki, és megkérdezte: - a szandi miért cigány?- mert egy cigány néni szülte.- nem te?- nem én szültem. szandra…

"milyenjó, hogy a réginév csbában van r betű! ugye, anya?! sajnos az újnév csabában nincs. ugye, anya, milyen kár!?" kéri, írjak neki le szavakat, neveket, másolja, megkeveri a betűket, akkor kéri, hogy olvassam fel a megkevertet, röhögünk, és a végén le kell írni a réginév…

azt kell elfogadnom, hogy ez az "elég-érdekes-anya-hogy" kisfiú a gyerekem, ittésmost, mindegy, mi volt régen. kell éljen bennünk is egy mese, ma még nem is kérdezi, de mégiscsak valahonnann jött, és mi fel tudtuk mondani, hogy babakorban nevelőszülő, de nem volt jóhelyen, ezért…

lányom: - mama, tényleg létezik a szeretet?              - ezt könnyű elhinni: szeretsz valakit?              - igen! téged! akkor csak régebben nem létezett...