2014 júniusa van és szandra felveszi reggel a gyerekotthon legszebb ruháját, ami ronda, és kényelmetlen, lepkecsatok repdesnek a hajában, és azt mondja, csak az én kedvemért jön el a felvételire. hat és fél éves, be is van iratva iskolába. én megpróbálom féloldalban leírni, hogy nem tudok a gyerekről semmit, de az enyém, csak még nem hivatalosan, és nem vihetem haza, és csak két hete ismerem. azt hiszem, ezt igazán senki sem érti, de elvihetem a felvételi játékra. csabát is viszem, neki nem kell a ronda szépruha sem, és adok nekik egy dinoszauruszt meg egy kis szamarat, műanyag, és szép. a dinoszaurusz továbbmegy a busszal csaba integet neki, szandra a fejét csóválja. az iskola még nem is áll, óvodában van a felvételi játék, szandrát bekísérem a szobába, bent is marad, ennyit igért meg, eljött, többet nem lehet várni tőle. álla a mellkasára ragasztva, nem néz és nem szól senkihez. elmegyünk cukrászdába, szerintem ezt így szokták csinálni a rendes családok is, itt elveszítjük csaba dzsekijét, és a szamarat, eltörjük a mosdóban a szappantartót. valahogy el kell érjem, hogy ne kezdjén még iskolát szeptemberben.
2015 szeptembere van, szandra fehér harsinyát vesz fel, és csipkés kardigánt, óvatosan teszi a dolgát, bizalmatlanul fgyeli a tanítót és a gyerekeket, októberre már szabályt kell hozni, meddig mászható a fenyőfa, mert szandra túlment a józan határon, és a tanítóval már úgy fog kezet, hogy rá is néz.
2016 májusa van, szandra zuhanyzás közben 300 sort mondd az Aranymadárból, "Így susog az öreg diófa, s mintha tulajdon szíve szólna, enged Mihály az unszolásnak, a csöndes, konok lombzugásnak.", készülnek az évvégi előadásra.
2016. szeptember ötödikén szandra fehér kardvirággal alagútat tart az elsősöknek. csaba kinőtt fehéringben lejárja ezt az utat, szandra lesi, mikor ér hozzá, és egymásramosolyognak: itt tartunk, hallod-e, iskolásak vagyunk már mindketten!