mindig szandra ágyán ülnek. van, hogy szandra sohatöbbé nem akarja ezt, és akkor nekem kell megparancsolni, "értsétek meg, hogy mindenkinek van magánterülete, amire ha akarod, senkit se engedsz be, senki sem sértheti meg, és te sem sértheted másét", fintorogva néznek rám, lekászálódnak az ágyról, én meg elmagyarázom szandrának, hogy nem tudom ezt a területet helyette védelmezni, "akkor mondjuk ki, hogy tilos az ágyadra ülni, és az egyértelmű, nem lehet ezt könnyen követni, hogy tíz perce még nem volt gond, most meg már nem lehet". aztán újra ott ül mind, gyerekméretű ágy, mégis elférnek hárman rajta, és már dzseni is szokta mondani, hoyg így meg úgy volt a gyerekotthonban, és bólogat a másik kettő, ha hárman vannak szandra ágyán, akkor nincs ezen vita, mindenki magánvalósága érvéynes a másik kettőre is, még álmodni is megengedett ugyanazt, közösek a playmobil figurák, szanadra megrajzolja dzseni rajzára, bármit amit kér, csaba lehet az összes védelmező férfiszerep, sárkányölő, harcos, közlekedésirendőr, tűzoltóparancsnok, postás vagy gitáros zenész, dzseni meg megkaphatja a törött tiarát, ha kéri, de a kis kardot is, szandra készségesen kiosztja a vágyott szerepeket és tárgyakat. 

csaba azonnal azt kérdezi, amikor érte megyünk az óvodába, "szandra hol van?", és mindig van egy kis aggodalom a hangjában. csabárol hosszú jellemzést kellett írni az iskolai jelentkezéshez, akkor gondoltam végig, hogy úgy igazán szandrához kötődik. egyszer elmondta nekem csaba, hogy bántja, hogy szandra sosem mondja, hogy szereti őt. biztosítottam róla, hogy szereti, lehet ezt tudni, akkor is, ha nem mondja, de csaba szerint én könnyen beszélek, mert nekem szokta mondani. 

nekem tényleg minden nap. 

nem szoktam rá válaszolni, hogy én is, megsimogatom, mosolygok, "te is nagyon szeretsz, mumi, tudom" mondja erre. 

"miért én vagyok a legutolsó?" kérdezni gyakran dzseni, mondjuk neki, "nem utolsó vagy, te vagy a legkisebb", de panaszkodik tovább, hogy ő jött utoljára. "hát, ez igaz, dzseni, nyáron neked csak az első hazatérésünneped lesz, nekünk meg a második!" oktatja csaba, de rátér arra, hogy szokott lenni (egyszer volt...) vattacukor, és ez eddig még mindig elvette a dolog élét. 

voltunk cigány rendezvényen, mondtam nekik, hogy "apát meghívták, lesznek zenészek, meg táncosok, örülne, ha vele mennénk, meg aztán, ti is cigány gyerekek vagytok", dzseni tiltakozott, ahogy szokott, "bizony ám!" mondta neki a kettő, de csk a fejét csóválta. apjuk mondott pár mondatot az esemény megnyitóján, meg még páran pár mondatot, és elhangzott 10 perc alatt nagyon sokszor a szó, hogy cigány. a gyerekek az első sorban ültek a földön, dzseni felállt, hátra jött hozzám, kérte, hogy hajoljak le, súgni akar valamit: