ezeket mindig a trolin beszéljük meg, én ülök lányommal az ölemben, fiam kettővel vagy hárommal arébb ül, kiabál át hozzám a reggeli tömeg pedig mintha egy teniszmérközést nézne, úgy váltogatja a tekintetét köztünk:

- Itt is lesz karácsony, vagy csak a gyerekotthonban van?

- ünnepelnek a családok, persze! nemsokára készülünk rá otthon, díszítünk fát, a ti szobátokban lesz, megyünk majd vendégsébe, mindenhol lesz karácsony.

- kiskoromban is volt karácsony, csak tegnap (gondokom, az előző karácsony) már nem volt ott izabella és ramóna, mert elmentek amerikába, szandra meg nem lakott még ott, de kaptam vizipisztolyt, csak sajnos a kicsik eltörték, aztán már kivitték a karácsonyt. majd itt is kiviszi valaki a karácsonyt?

- mire gondolsz? a karácsonyfát? 

- nem, a karácsonyt. hogy már el kell pakolni mindent.

- sokáig tart majd az ünnep, elkezdődik, amikor készülünk rá, csinálunk díszeket, lesznek fények, amit éjszaka se kapcsolunk ki, díszitünk karácsonyfát, készítünk ajándékokat, sok meglepetés lesz, leírjuk, mi mindent szeretnénk kapni, nem lesz ovi...

- de ki viszi ki?

- újév lesz, szilveszter, megünnepeljük az új évet, és utána szépen elpakoljuk a karácsonyi díszeket, leszedjük a karácsonyfáról is. de hetekig bent lesz a karácsony, és mindenhol a városban is, majd meglátod, nagyon szép lesz..

- és a gyerekotthonban van még valaki akinek meg kell csinálni a karácsonyt, vagy ott már nem kell?

- talán van még. leszállunk, futás!

megyünk le az aluljáróba, fogom a kezüket, fiam a szabad kezét szürkére majd feketére húzza a falakon, korlátokon, és tovább kérdez:

- anya, mit mondtál, hogy milyen eszter?

- nem tudom, mire gondolsz csabikám, mikor mondtam?

- a trolin! hogy megünnepeljük!

- jaaa, szilveszter! amikor az utolsó napja van ennek az évnek, és kezdődik egy új év.

- és mi lesz az újévkor velünk?

- azt nem lehet pontosan tudni, de lesz születésnapotok, te 6 éves leszel, szandra 7, megint kitavaszodik, megtanultok úszni, csinálunk sok remek dolgot...

- minden átváltozik?

- nem igazán, ilyenek lesznek a napok, mint most, játszunk, eszünk, biciklizünk, alszunk, együttvagyunk...

- akkor mi az új?

- hát, az év. mi nem leszünk újak, csak az év lesz új, azt mondjuk majd kétezer-tizenöt.

-húúúúúú, hallod, szandra, az nagyon nagyon sok, kétmillióezertizenötmillió! ugye, anya, hogy az nagyon sok! de sokat éltünk már!

lányom meghúzza a kezem, hogy hajoljak le hozzá, mert súg valamit: 

- majd mutassuk meg karácsonykor csabának a csillagkiszórót, vegyünk, jó?!

- mit mond szandi? anya, mit súgott neked?

szandra válaszol: 

- hogy kapjál majd karácsonyra új tűzoltóautót, ahelyett, amit kidobtál az ablakon.

- na, hát az tényleg nem volt okos dolog, hogy kidobtam... de az még régen volt, most már a kétmillióöttízmillióezer évben ilyet tutira nem fogok csinálni, mert már tizenötkettőmillióezer éves leszek, mint apa, olyan öreg. és van egy ötletem, anya!

- na?

- majd mi apával kivisszük a karácsonyt, ha már unalmas, te meg szandival addig olvashatsz mesét, valami árnyikásat, mi elvisszük apával a karácsonyt a gyerekotthonba autóval, amikor nekünk már nem kell, hátha kell nekik, de ha nekik nem kell, akkor elvisszük a hadihajóra, tudod, anya, a háborús hajóra, ami legyőzött egy másikat, mert különben nem lenne most ott kikötve, elsűllyedt volna... kétezermilliótizenötezer, az nagyon sok, hú, de régen vagyok már itt...

.